Flóra Konferencia 2008

A 2007. évi vegetációs időszakában végeztem flórakutatásokat a Kiskunsági Nemzeti parkhoz tartózó Nagy-széken, mely egy 80 ha kiterjedésű szikes legelő. A kutatási eredményeimet több botanikussal egyeztetve arra a megállapításra jutottunk, hogy országos szinten a Nagy-széken található társulásokat önmagukban és fajkészletük tekintetében vizsgálva nem különösebben unikális terület. Annyiban mégis figyelemre méltó ez a terület, hogy regionálisan szinte teljesen eltűnt vegetáció típust, fajgazdag löszgyepek szikesekkel alkotott mozaikját őrzi és ráadásul a régmúltra visszatekintve már az 1600-as évektől legeltetés folyik a területen. Régebben főleg juh, ló és szarvasmarha állományok legelték a területet; ezzel is növelve a mozaikosságot. A nagyszámú florisztikai érték is a növényzet mozaikosságának és a változatos mikrodomborzatnak tulajdonítható. Ilyen érték, illetve érdekesség a júniusi terepbejárás során, egy 2×5 méteres sávban talált körülbelül 20-25 tő „mini” réti iszalag (Clematis integrifolia L.), melyek a jellemző méretükhöz (30-50(-100) cm) képest jóval kisebbek maradtak, alig haladták meg egy normál méretű golyóstoll (kb.12 cm) nagyságát. Véleményem szerint ez a jelenség az idei év szeszélyességének tulajdonítható. Az előző évhez képest kevés volt a csapadék, de az is lehet, hogy a legeltetésnek is szerepe volt a jelenség kialakulásában. A következő években figyelemmel kellene kísérni ezt a 2×5 méteres sávot, hátha újra megjelennek a „mini” réti iszalagok. Fontos még azt is megemlítenem ezzel kapcsolatban, hogy olyan növénykét is találtam, amely termést is hozott. Értékként említést érdemel még a nagy tőszámmal bíró (25-30 tő) korcs nőszirom (Iris spuria L.), melynek a környéken itt található a legnagyobb populációja, a helyi botanikusok szerint. A kutatások során találtam még a területen árlevelű lent (Linum tenuifolium L.), Sadler-imolát (Centaurea sadleriana JANKA) mely nem mondható gyakori fajnak, de a Kiskunság ezen vidékein viszonylag nagy populációi vannak. Említést érdemel még a nagy pacsirtafű (Polygala major JACQ.), melyről a Duna-Tisza közén csak a Mikla-puszta nyugati oldaláról vannak adatok, itt is mindösszesen 3 gyepterülten fordul elő. Állománya több ezer tövet számlál. A felmérés során meghatározásra került megközelítőleg 220 edényes növényfaj, amelyből 10 védelemre érdemes, 12 pedig védett.